gravexit oldala

"Bármennyire nehéz is, mindíg van miért élni."

Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet - tartja a mondás.
Írisz - A barátságod sokat jelent számomra; huség; remény; bölcsesség; bátorság; elismerés.

Iris germanica, amelyet Iris barbata-nak is neveznek. A nagy gumókból világoszöld levelek fejlodnek, közöttük helyezkednek el a vastag szárak, amelyeken a legszebb színekben pompázó, különleges formájú virágok ülnek. Még vannak olyan kertbarátok, akik azt gondolják, hogy a noszirom csak nedves, mocsaras talajban él meg. Ezzel szemben ezek az eros növények megelégszenek a normál kerti talajjal is, és télállók.

Minden fajra jellemzo, hogy kard alakú leveleket és füzérszeru virágzatot hoznak. Napos fekvést és homokos, tápanyagban gazdag, de jó vízelvezetésu talajt kívánnak. Nyáron öntözést és a magas fajták kitámasztást igényelnek. A termesztett hibridek könnyen virágzóak, vágott virágnak kiválóan alkalmasak, de a botanikai fajok sokszor nehezen virágoztathatóak, ezért csak gyujtok számára lehetnek érdekesek. Ültetése március végétol, április elejétol lehetséges szabadföldbe és ezután kb. 80-90 nappal késobb virágoznak.

A magvetéssel vagy gumók oldalán megjeleno fiatal hagymagumókkal könnyen szaporíthatóak és már második-harmadik évben van rá esély, hogy a növény virágozzon. A magokat ültessük el április elején, jól szellozo, homokos talajba, amikor az éjszakai homérséklet már 10 fok felett van. Tartsuk a földet nedvesen, majd nyár végén csökkentsük a vízellátást. A fiókhagymákat - mint ahogy a nagy hagymákat is elvirágzás után - osszel szedjük ki a gumókat, szárítsuk meg, lehetoség szerint gombaölo szerekkel kezeljük, majd levegos, huvös, száraz helyen teleltessük.

A fürgegyík elterjedése, élõhelye
Leggyakoribb hazai gyíkfajunk, élõhelyét tekintve igazán nem válogatós, minden terület megfelel neki, ahol akad egy kis meleg. A magas füvû, nedvesebb területeket, a napos lejtõket, a nyílt vagy csak kevéssé bokros réteket, gyepeket különösen kedveli. Európai elõfordulása kihagyja Nyugat-Franciaországot, az Ibériai-félszigetet, Olaszország legnagyobb részét, Görögország déli felét és Norvégiát. Keleten áthúzódik Ázsiába is. Hazánkban sík-, domb és hegyvidéken mindenütt gyakori, a lakott településektõl az erdõszélekig.

Általános leírás
A fürge gyík általában 20-23 centiméter hosszú, de akár a 27 cm-t is elérheti. Teste zömök (szemben a zöld gyíkkal, amely nagyobb, hosszabb és karcsúbb), farka ellenben meglehetõsen hosszú kb. 1,5 szerese a testének, a nõsténynél rövidebb. Végtagjai vastagok, feje széles és rövid. A nemek méretüket tekintve hasonlóak, de színezetük alapján könnyen meg lehet õket különböztetni. A hím oldala zöldes, párzási idõben élénk fûzöld, háta két élén sötétbarna sáv fut, amelynek a közepén világos, fehéres foltok sorakoznak. Hasoldala kékes vagy zöldes fehér, porcelánszínû, fekete pöttyökkel, végtagjai az oldalával megegyezõ színûek. Combpórusai feltûnõek, nagyobbak, mint a nõstényé, kilátszik belõlük a nemek közötti jelzéshez használt viaszos illatanyag. A nõstény háta a híméhez hasonló, de oldalán kevés a zöld szín, inkább az is barnás, szürkés vagy sárgás árnyalatú. Hasa élénksárga, halvány vajszínû vagy fehér, fekete pöttyökkel. A fiatal egyedek színe eltér az öregekétõl, egyszínû barnák, oldalukon sötéttel keretezett fehér szemfoltok sorakoznak. A fürge gyíknak ismeretes olyan színváltozata is, amelynek hátáról hiányoznak a fehéres foltok, azok helyét egy széles vörösbarna, rézvörös, esetleg barnásszürke vagy narancsszínû sáv foglalja el (vöröshátú fürge gyík). fürge gyík élõhelyét és egyéb ökológiai körülményeit tekintve meglehetõsen igénytelen. A fürge gyík október elejétõl március elejéig telel valamilyen fagymentes helyen, farönkök között, lyukakban. Aktív periódusában hasonló helyeken éjszakázik, bár meglehetõsen korán megkezdi táplálék- vagy párkeresõ körútját. Kora reggel elõszeretettel nyalogatja a harmatot a növényekrõl. Táplálékát különféle ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, sáskák, bogarak, százlábúak, méhek, darazsak, poloskák sõt gyakran kisebb gyíkokat is elejt. Egész nap aktív, bár az erõs napsütést inkább kerüli. Szeret a fûcsomók közti nyílt foltokon napozni, és jól viseli mind a magas, mind a viszonylag alacsony hõmérsékletet. Gyakran található együtt más fajokkal, így a zöld gyíkkal, a homoki gyíkkal, az elevenszülõ gyíkkal, vagy akár a fali gyíkkal is.

Szaporodás
A párzási idõszak májusban érkezik el, ilyenkor az esetleg összetalálkozó hímek vehemens, bár komolyabb sérüléssel sosem járó harcot vívnak, melynek legfeljebb egy-egy alapvetõen is ledobható farok esik áldozatul. Kb. 5-6 hét után ássa el nõstény puha héjú tojásait az avar vagy kövek alá. A rejtekhelyre késõbb földet is kapar, hogy melegen tartsa a 8-12 tojást. A kelési idõ a hõmérséklettõl függ, de általában két hónap. A fiatal fürge gyíkok július-augusztus fordulóján kelnek ki, és azonnal megkezdik önálló életüket, az idõsebb egyedeknél általában késõbb is vonulnak telelni. A fürge gyík az idõjárástól függõen október második felétõl március közepéig telel az avarban, kövek alatt, fagymentes helyeken.

A fürgegyík védelme
Egyelõre általánosan elterjedt faj, így közvetlenül nem veszélyeztetett, azonban számukat nemcsak a rézsiklók, a sünök, a madarak, az egerészölyv, a sün és házimacskák pusztítják, hanem az ember és az idõjárás is. Az ember elpusztítja az élõhelyeit, míg a szélsõséges idõjárási viszonyok meghatározzák a tojások számát. A gyom- és rovarírtókkal kezelt területekrõl szintén kipusztulnak. Magyarországon, mint minden hazai kétéltû és hüllõ, a fürge gyík is védett. Eszmei értéke 10 000 forint.