gravexit oldala

*Autizmusnak hívnak*

*Írta: Omri Fiman/Marty Murphy*

Hello. Engedje meg, hogy bemuttatkozzam.

*Autizmusnak hívnak.*
Talán már ismer engem, vagy hallott rólam. Egy körülmény vagyok, egy"rendellenesség",
ami igen sok embert érint. Ott és akkor támadok, ahol, és amikor csak nekemtetszik.
Nem úgy, mint a Down Szindróma, vagy más születési"rendellenességek", én nem hagyok semmilyen jelet azokon, akiket megtámadok.Igazából büszke is vagyok arra a képességemre, hogy úgy vagyok képesbehatolni egy gyermek életébe, hogy megejtõen szépnek hagyom meg.
Sokan mégcsak észre sem veszik, hogy ott vagyok. A gyermeküket hibáztatják azért,amit én csináltatok vele. Az autizmus vagyok, és azt teszem, ami nekemtetszik.

*Az autizmus vagyok.*
Megtámadok fiúkat és lányokat is. Megtámadokcsecsemõket és kisgyermekeket, Legjobb áldozataimat a 2 éves körüli korúakközött találom, de bármilyen gyermek megfelel. Szeretem e gyerekeket, és õkmindig az igazi áldozatok, bár a gyerekek családjaiból más áldozatokat isszedek. Ez olyan, mint amikor egyet fizet, kettõt kap. Egy gyermekre hatok,és "megfertõzöm" az egész családot.

*Az autizmus vagyok. *
Megtámadok szegényt és gazdagot egyaránt. A gazdagoktaníttatással és terápiákkal küzdenek ellenem. A szegények elzárják agyermekeiket, és nem tesznek ellenem erõfeszítéseket. Könnyebben vagyokképes legyõzni a szegény gyerekeket, mint a gazdagokat, de bárhol gyökerettudok verni.*Az autizmus vagyok. *Az a rendellenesség vagyok, ami az egyenlõlehetõségeket teszi tönkre. Egyformán megtámadok fehéreket, feketéket,mexikóiakat és ukránokat, oroszokat, lengyeleket, szlávokat japánokat,koreaikakat és finneket. Valójában bárhol a Földön lecsaphatok. Számomranincsenek földrajzi korlátok.

*Az autizmus vagyok.*
Nem teszek különbséget vallási alapon sem. Megtámadokzsidót és keresztényt, muszlimot, buddhistát, ateistát és agnosztikustegyformán. Nem törõdöm egy ember vallásával, vagy hogy miben hisz. Amikorlecsapok, minderre úgyis elég kevés ideje marad. Amikor rámtalálnak, mindentmegkérdõjeleznek, amiben addig hittek, úgyhogy miért kellene csak egycsoporttal foglalkoznom? A bolygó minden vallása követõi között vannak, akikhatásom alatt állnak.

*Én vagyok az autizmus,*
és erõs vagyok, és minden évvel, minden hónappal ésnappal, minden perccel és másodperccel egyre erõsebb leszek. Izgat ugyan aza pénz, amit az ellenem folytatott küzdelembe, valamint a hatalmambakerített gyermekek megsegítésébe be lehetne fektetni, de eddig kevésfélnivalóm akadt. Egy-két ország, mint Kuwait egész szép összeget költenekarra, hogy segítsék azokat, akiket célba vettem, mások, mint az Egyesült Államok, inkább olyan nevetséges dolgokra költenek pénzt, mint hogymegszámolják, hány amerikai indián gyakorolja a voodoo*t, ahelyett, hogyellenem harcolnának. Ilyen légkörben, ami most itt van, virulok, és olyanpusztítást és roncsolást végzet, amilyet csak akarok. Ilyen helyekenjókedvûen dörzsölöm a tenyeremet azoknak a gondoknak a láttán, amiket agyerekeknek, családjuknak és végsõ soron az egész társadalomnak okozok.

*Az autizmus vagyok. *
Amikor jövök, azért jövök, hogy végleg ott maradjak.Elveszem a családok álmait és reményeit, és élvezettel taposom le õket.Látom a félelmet és zavarodottságot áldpozataim szemében, és látomformálódni a félelem és szenvedés ráncait a szüleik arcán. Látom, ahogyszégyenlik miattam a gyermeküket, és látom sikertelen kísérleteiket, hogyelrejtsék õt és engem a világ elõl. Látom a könnyeket, amiket a szülõksírnak, és érzem gyermekeik könnyeit. Az autizmus vagyok. Bánat járnyomomban

*Az autizmus vagyok. *
Mindent elveszek, és cserébe semmi mást nem adok, csakzavarodottságot, és iszonyt. Elveszem a beszédet és a tanulást. Elveszem aszocializációt és a megértést. Elveszem a "hétköznapi értelmet", és, halehetõségem van rá, hogy viruljak, mindent elveszek a fizikai léten kívül.Amit meghagyok, gyakran rosszabb a halálnál.

*Az autizmus vagyok.*
Semmitõl sem félek, csak a bátorságtól, amibõl,szerencsémre, igen kevéssel találkozom. Azoktól félek, akik ellenállnaknekem, és küzdeni próbálnak ellenem, és harcukba másokat is bevonnak.Azoktól félek, akik biztonságosabbá és könnyebbé próbálják tenni áldozataimés családjuk életét. Azoktól félek, akik elõre próbálnak menni, függetlenülaz én jelenlétemtõl. Félek attól a naptól, amikor eltûnök a Földrõl. Bármostanság nincs túl sok félnivalóm. Nincs félelemre okom. Az autizmusvagyok, és fogadok, hogy ismersz engem, vagy tudsz rólam. Ha mégsem, akkoresetleg hamarosan találkozunk. Egyre gyorsabban haladok elõre, sokkalgyorsabban, mint valaha is tettem. Új és új gyerekeket keresek állandóan.Újabb gyerekeket keresek, akiket elfogyaszthatok, és új életeket, amiketlerombolhatok. Rettegek attól a naptól, amikor fitymálóan, vagy mégrosszabb: megértõen fognak rám nézni. Attól a naptól kezdve fogokhaldokolni. De addig is biztonságban vagyok, szabadon portyázhatok tovább.Szabadon okozhatok kínt és szenvedést, amit olyan jól csinálok! Küldetésbenvagyok, és sok tennivalóm van még, és szerencsémre, még senki sem állítottmeg.

Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam.

*A nevem: autizmus*

Talán már ismer, vagy talán már hallott rólam, vagy ha nem, hát hamarosantalálkozhatunk...Kedves hölgyem, uram,nevem Omri Lior Hodiya Fiman. Többnyire csak *egérnek* hívnak. 25 évesvagyok, és autizmmussal élek. Képes vagyok munkát végezni, számítógépendolgozni. Egész jól írok. Amit nem tudok: jól beszélni. Kevés kivételtõleltekintve a szavak a fejemben rekednek, és nem jönnek ki. Gyakran vanakleolvadásaim, és sokszor kell sisakot viselnem, hogy védjem a fejemet. Vankét támogatóm, akik segítenek, de sokat nem tudnak tenni értem. Olyan sokminden van, amit tudok, hogy szükségem van rá és mégsincs elképzelésem semróla, hogyan is kezdjem el. Amit viszont tudok, az, hogy minden 166gyerekbõl 1 *autizmus disorder spectrummal *él. Ha minden 166 gyerekbõl egyhibás végtaggal, vagy szellemi fogyatékkal születne, valamit tenni kellene.Ha minden 166 Texasban született gyermekbõl egy defectusokkal születne,valamit tenni kellene. Ha minden 166 emberbõl egy mérgezésben halna meg, aterméket harsonázva vonnák be a piacról. De semmi nem történik az autizmusellen. Soha nem fogok olyan életet élni, mint mások. Képes vagyok olyandolgokra, amikre más autisták nem képesek. Nem vagyok képes olyan dolgokra,amikre mások képesek. A cukorbetegséggel, vagy az asztmával ellentétben(melyek szintén nem láthatók szabad szemmel), az autizmus mindenkit nagyonkülönbözõféleképpen érint, de mindannyiunkat sújt. Az autizmus rengetegolyan dolgot elrabolt tõlem, amit szerettem volna. Mennyinek kell mégtársadalmunk jövõjébõl elveszine, hogy komolyan vegyük az autizmust? Mi, azautizmussal élõk, válaszra várunk. 5 éve minden 500 gyerekbõl egy voltautista. Két éve az arány 1 volt a 250-hez. Ma 1 a 166-hoz. Ketyeg az óra.Melyik lesz a varázslatos statisztika?

*Mi az a szám, ami észre téríti a világot?
Mi az a szám, ami alapokat fogteremteni a kutatásra,
a terápiára és a sürgõsségi ellátásra az autizmussal kapcsolatban?
Tud valaki válaszolni, vagy meg kell várnunk, míg gyerekek százezrei születnek autizmussal?
Várjuk a választ.*

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?
- részlet Erma Bombeck írásából

1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke. Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?
Látom magam elõtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítõit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
- Arnold Elizabeth: fiú, védõszentje: Mátyás.
- Frederick Marjorie: leány, védõszentje: Cecília.
- Martin, Caroline: ikrek, védõszentjük: adjuk nekik Gellértet. Õ már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az elsõ megrázkódtatáson és legyõzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.
Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyû dolog.
- De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelõ egészséges önzés.
Az angyal levegõért kapkod:
- Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétõl, nem fogja bírni a dolgot. Igen, õ az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják õt. Soha nem fog bedõlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke elõször mondja neki, hogy ,,mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az elõítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
- És ki legyen a védõszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegõben.
Az Úr elmosolyodik:
- Elég ha adunk neki egy tükröt...

Egy gyermek üzenete szüleihez...

Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te hiába vágytál gyermekkorodban! Ne érezz bûntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire éppen vágyom, néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idõdet!

Kérdezd meg, mi történt az iskolában, beszélgess velem arról, hogy miket gondolok! Érdeklõdj a felõl, hogyan oldom meg a feladataimat, problémáimat! Taníts meg engem a jóra, és mondd el, mi a rossz! Vitassuk meg a terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem, terelj jó útra, ha tévedtem!

Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogoktól. Bocsáss meg nekem, fejezd ki megértésedet, ha tévedtem! Add értésemre, hogy mindig van lehetõség az újrakezdésre! Engedd, hogy tetteimért én vállaljam a felelõsséget! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de ne szégyeníts meg! Kérlek, soha ne hasonlíts másokhoz, fõleg a testvéreimhez ne!

Figyelmeztess, ha rosszat teszek, de ne bánts! Ismerd el, ha jót cselekszem!

Ne parancsolj nekem, kérj tõlem! Ez számomra azt jelenti, hogy összetartozunk, és ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd!

Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék veled megbeszélni valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat!

Szeress akkor is, ha rossz vagyok, és hagyd, hogy szeresselek! Mutasd ki a szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik a viselkedésem! Mondd sokszor, hogy szeretsz engem, erõsíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok számodra, és bármi történjen is, te mindig szeretni fogsz!

Együtt a fogyatékossággal élõkért...