gravexit oldala

Barát

A barát egy mosoly,szív mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz,mely fel húz, ha elestél;
a barát az álom,mit éberen kerestél.
A barát egy könny csepp,mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél,óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,mit az éj varázsol;
a barát egy dallam,mit meghallasz bárhol.
A barát a láng,mely kitáncol a tuzbol;
a barát az emlék,mit szívedben orzöd.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik;
De szeret, s ha nincs veled, érezd, hogy hiányzik!!

A Dalai Láma üzenete

1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár.
2. Mikor veszítesz legalább a leckét tanuld meg.
3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat és Tetteidért vállalj felelosséget.
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni oket.
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.
8. Tölts mindennap egy kis idot magaddal.
9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de ne engedd el az értékeidet.
10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.
12. Szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat.
14. Oszd meg a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.
15. Légy gyengéd a Földhöz.
16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál.
17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket.
18. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd.
19. Vakmero önfeláldozással kezeld a szerelmet és a fozést.

Könnyek...


- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..... - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Késõbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden no ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnõtt,férfi lett,és még mindig kereste a választ,
vajon miért sírnak idõközönként a nõk.
Egyszer megkérdezte a Legfelsõbb Hatalmat.
- Mondd Atyám,miért sírnak a nok olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nõt teremtettem,valami különlegeset alkottam.

Oly erõssé tettem a vállát,hogy a világ terheit elbírja,mégis oly gyengéddé,
hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belsõ erõt adtam neki,ami lehetõvé teszi, hogy akkor is tovább menjen,
amikor már mindenki más feladja,hogy a betegségek és a bánat idején is
ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki,amelyekkel gyermekeit mindig
és minden körülmények között szereti,még akkor is,
ha a gyermek õt mélyen megbántotta.
Oly erõt adtam neki,mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli,
és azért alkottam a férfi oldalbordájából,hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét,
mégis néha próbára teszi a no érzéseit,határozottságát és kitartását,
hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki,hogy sírhasson.
A könnyek kizárólag csak az övéi,és annyit használ belõlük,
amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nõ szépsége tehát nem a ruhájától függ,amit éppen visel,
vagy az alakjától amilyen az o formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nõ szépségét a szemeiben ismered fel,
mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A KÍNAI VÍZHORDÓ

Egy kínai vízhordó embernek volt két nagy cserépedénye. Annak az iga szeru botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, amin útközben csöpögött, folyt a víz, míg a másik edény tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
Mire a vízhordó a pataktól a házig ért, a hosszú ösvényen végig, a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Ez így ment, minden nap, hosszú éveken át - a vízhordó már csak másfél edény vízzel ért haza a patakról.
Természetesen, a tökéletes edény büszke volt magára, a kifogásolhatatlan teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta azt, amire TEREMTETTÉK.
De a szegény, törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, mert egyszerre csak félannyi vizet tudott fölvinni, a felét teljesítette annak, amit kellett volna. Éppen ezért, sok év keseruség után, egyik napon megszólította a gazdáját.
- Gazdám, szégyellem magam, mert a víz egész úton hazafelé szivárog belolem és emiatt csak feleannyi vizet hordok mint a társam.
A vízhordó pedig csak mosolygott, és így válaszolt a repedt cserépedénynek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nonek és nyitnak virulva, nem a másik cserép oldalán? Ez azért van, mert ilyen vagy: repedt, törött. Én mindig tudtam a hibádról, és arról is, hogy minden nap te locsolgatod a virágokat, amíg visszasétálunk. Sok éve már, neked köszönhetoen, illatoznak az ösvény menti szép virágok, és naponta szedem ezeket a gyönyöru virágokat, hogy az asztalt, a szobát illatozzam, díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyöruség nem ragyogná be a mindennapjaimat, a házamat és az életemet. Semmi kétségem afelol, hogy megérted amit mondok: hogy mindnyájunknak megvan a saját hibája. Éppen ezért, valamennyien törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amiket hordozunk, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, és meglátni másokban a jót.

A titkokat az ujjaimnak mondom el


Maradj, fogd a kezem,
Ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,takarj be,
simogasd meg az arcom,és ha elalszom,
akkor se hagyj el.

A tóban egy kiskacsa
elveszítette az anyukáját.
Hiába hápogott,
nem hallották meg.

Fel akart repülni,
visszapottyant.
Végre meglátta a mamáját,
de a hullámok elsodorták

Azt álmodtam, hogy felébredek,
és nézem: hátha ott úszola paplanomon.
Ha esik az eso, mindenbevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,az ablak, a házteto, a fák.

Ha esik az eso,lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.
Láttam egy óriást,nagyobb volt,
mint a törpe,innen tudtam, hogy óriás.

Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéigsem ért.
Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.

Mondd, mi sosem lehetünk egyidosek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk?
Akkor se, ha én mindennapnövök egy picit,
és te már nem nosz tovább?

Akkor se, ha holnap én ülök melléd,
én mesélek,én fogom a kezed?
Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percigbiztosan egyidosek lehetünk.

ANGYALI TÖRTÉNET


A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát
egy tehetos család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól,
hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idosebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért,
az idosebb angyal így felelt: - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következo éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszereto paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ok jól aludtak. Amikor a következo napon a Nap felkelt,
az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezon. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idosebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. - Az elso embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt,
és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak
- mondta az idosebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévo lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét.
Helyette odaadtam a tehenet. "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

Két kéz


Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak: szükségem van rád,mert nélküled
szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét,
amikor felébredek s mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz és segítesz,
hogy megragadjunk valamit, s felépíthetem apró ajándékaimat.
Velem vagy, midon járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, maradj velem! S a nagy kéz így válaszol a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudom ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erosítsd a kezem!

A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, fozi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment elottem elore követnek.
Amig o van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja oket látni?
A másik bánatom: hogyha o majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom, az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Daliás Királyfim


Minden lánynak megvan a maga hercege,teljes szívvel szereti.
És nekem hol marad a Daliás Királyfi?
Akit szívbol, és igazán tudnék szeretni?
Ha most végig álmodnám,
A szeretete lenne a koronám,
Az ölelése a trónom, úgy ám,
A bizalma lenne minden kincsem,
A szerelem bizonyítéka, és ezért adnám szívbol neki az igaz szerelmem.
De mindezt hiába keresem,
Nem lelem,
Heted-hét országon is túl kutatom, de egyre inkább eltévedek,
Óriáshegyek közt menetelek,
Egymagam vagyok.
Hegyeket, folyókat, tavakat ahátam mögött hagyok.
Vissza sem nézek,
Csak megyek,
Megyek a tavaknak, folyóknak, hegyeknek.
Egyszer majdcsak meglelem a saját birodalmam,
Meglelem az én Királyfimat a palotámban.
Mert nem minden,
Ha bizalom nélkül alapul a kapcsolat a szerelemben,
És nem minden a kapcsolat, ha a rózsája nem virágzik a szeretetben.
Keress hát meg Daliás Királyfim, mert elkeseredtem,
Karnyújtásnyira vagy tolem, de mégis nagy messzeségben.
Láss meg, hogy én is láthassalak,
Szeress, hogy én is szerethesselek,
És soha el ne felejthesselek.
Tudd meg Királyfim, hogy bár messze vagy, de teljes szívembol szeretlek.